Diesen Satz habe ich in einem Gebetbuch über Philipp Neri gelesen, und er hat mich nicht mehr losgelassen. Er klingt einfach. Und gerade deshalb ist er unerbittlich. Er sagt etwas aus, das man spürt, aber selten ausspricht, weil man dazu die Worte nicht findet. Der Satz “Sie haben keinen Wein mehr” stammt aus dem Johannesevangelium (Joh 2,3), aus der Erzählung von der Hochzeit zu Kana.

Was ist mit Wein gemeint?

Und was mit Geist?

Am liebsten wäre mir, der Wein wäre ganz wörtlich zu verstehen: Wein aus Trauben, mit Farbe, Duft und Geschmack, mit ein wenig Alkohol. Etwas Materielles, Konkretes, Irdisches. Doch in dem Moment, in dem der Geist genannt wird, ist klar: Dieser Wein meint mehr. Wein steht hier nicht für sich allein.

Zuerst also der Geist.

John Henry Newman versteht darunter das Gewissen. Nicht als Gefühl, sondern als inneren Orientierungspunkt, der den Menschen an die Wahrheit bindet. Er nennt es den „ursprünglichen Statthalter Christi in der Seele“. Wo der Geist fehlt, bleibt Religion eine Form, eine Ordnung ohne Leben.

Der Psychologe C. G. Jung nähert sich der Frage wissenschaftlicher (soweit es möglich ist). Für ihn ist der Geist das Gegenstück zur bloßen Materie. Er ist jene Wirklichkeit, durch die Bedeutung, Symbol und Sinn überhaupt erst möglich werden. In seiner höchsten und universellsten Gestalt nennt Jung diesen Geist: Gott. Ein Mensch ohne Geist wäre nicht einfach unmoralisch, sondern innerlich leer, auf Instinkt reduziert, also nichts mehr als ein Tier.

Schon die Alchemisten dachten Geist nicht als etwas Abstraktes. Sie nannten alkoholische Essenzen „Spiritus“, also Atem, Wind, Seele. Geist ist hier etwas Flüchtiges, Aktives, Belebendes. Eine Kraft.

Von hier aus führt der Gedanke zum Wein zurück.

Béla Hamvas, von mir hochgeschätzter Philosoph und Literat des 20. Jahrhunderts, schrieb das Buch „Philosophie des Weins“. Es ist eigentlich ein Buch über Gott, aber er ersetzte das Wort „Gott” mit „Wein”, damit auch die Atheisten das Buch öffnen, zumindest hineinlesen, und vielleicht ihr Herz öffnen für Gott und Wein.

„Sie haben keinen Wein mehr“ könnte hier heißen: Gott fehlt. Und wenn Gott fehlt, fehlt der Geist. Wenn der Geist fehlt, fehlt die Seele. Was bleibt? Die Materie. Ein Mensch, der zwar existiert und funktioniert, aber nicht wirklich lebt.

Was bedeutet das christlich? Wie könnte Philipp Neri es gemeint haben?

Also, was symbolisiert der Wein? Etwas Heiteres. „Trinkt Wein und ihr bekommt Lust auf Küsse, auf Blumenpflücken, auf Freundschaft, auf tiefen Schlaf und auf Lachen. Morgens werdet ihr statt Zeitungen Dichter lesen.”

Er spricht von einer Nüchternheit, die vom Wein erfüllt ist, einer inneren Haltung, aus der Kunst, Denken und Religion hervorgehen. Der Psalm sagt: „Kostet und seht.“ (Ps 34,9)

„Der Wein der Weisen gehört jenen, die zuletzt das höchste Wissen erlernt haben, die Heiterkeit.“

Vielleicht liegt hier der Schlüssel:

Eine Welt ohne Wein ist eine Welt ohne Geist.

Eine Welt ohne Geist ist eine Welt ohne Freude.

Und eine Welt ohne Freude ist eine Welt ohne Wahrheit.

Hamvas schreibt sehr schön: „Die Weltgeschichte endet erst dann, wenn aus Quellen und Brunnen Wein fließt, wenn aus den Wolken Wein regnet und wenn Seen und Meere zu Wein werden.“

Also erst wenn wir diese liebevolle Heiterkeit – den Wein – als Medizin zu uns nehmen, wird der Geist in uns wahrhaft lebendig

Ungarisch:

„Nincs több boruk, vagyis: nincs bennük Lélek”

(Vinum non habent, id est spiritum)

Ezt a mondatot egy Néri Szent Fülöpről szóló imakönyvben olvastam, és azóta sem hagy nyugodni. Egyszerűnek hangzik és éppen ezért könyörtelen. Kimond valamit, amit az ember érez, de ritkán mer megfogalmazni, mert nem találja hozzá a megfelelő szavakat. A „Nincs több boruk” mondat János evangéliumából (Jn 2,3) származik, a kánai menyegző történetéből.

De most akkor mit jelent a bor? És mit értünk Lélek alatt?

Szívemhez legközelebb álló és egyszerű válasz az lenne, hogy a bor az bor. Szó szerint értendő, szőlőből készült, különböző színekkel, illatokkal és ízekkel rendelkező, egy kevés alkohollal átitatott, nedű. Valami anyagi, konkrétan megfogható, megízlelhető, földi dolog. De abban a pillanatban amikor a mondatban megjelenik a Lélek szó, világossá válik, hogy ez a bor többet jelent önmagánál.

Kezdjük tehát a Lélekkel.

John Henry Newman a Lelket elsősorban a lelkiismeretünkkel azonosítja. Nem csupán érzésként értelmezi, hanem mint belső iránytű, amely az embert az igazsághoz köti. Így nevezi a lelkiismeretet: „Krisztus eredeti helytartója a lélekben”. Ahol a Lélek hiányzik, ott a vallás puszta formává válik, élettelen renddé, kiüresedett hagyománnyá.

A pszichológus C. G. Jung tudományosabb módon közelíti meg a kérdést (amennyire ez egyáltalán lehetséges). Számára a Lélek a puszta anyag ellenpontja. Az a valóság, amely által a jelentés, a szimbólum és az értelem egyáltalán lehetővé válik. Legmagasabb és legegyetemesebb formájában Jung ezt a Szellemet Istennek nevezi. Az a ember, akiből hiányzik a Szellem, nem egyszerűen erkölcstelen, hanem belsőleg üres, ösztöneire redukált lény, alig több, mint egy állat.

Már az alkimisták sem valami elvont fogalomként gondoltak a Lélekre. Az alkoholos esszenciákat „Spiritusznak” nevezték ami latinul annyit jelent, hogy lehelet, szél vagy lélek. Itt a Lélek valami illékony, aktív, éltető valóság, mondhatni: Erő.

És innen visszatérünk a borhoz.

Hamvas Béla, a 20. század egyik általam nagyra becsült filozófusa és írója, írt egy könyvet: „A bor filozófiája”. Valójában ez egy Istenről szóló könyv, de a „Isten” szót tudatosan „borra” cseréli, hogy még az ateisták is kézbe vegyék, legalább belelapozzanak és talán megnyissák a szívüket Isten valamint a bor előtt.

„Nincs több boruk”, jelentheti itt azt is: hiányzik Isten. És ha Isten hiányzik, hiányzik a Lélek. Ha a Lélek hiányzik, hiányzik a Szellem. Mi marad? Az anyag. Egy ember, aki ugyan létezik és működik, de valójában nem él.

Mit jelent ez keresztény értelemben? Hogyan érthette ezt Néri Szent Fülöp?

Mit jelképez tehát a bor? Valami derűset. „Igyatok bort, és kedvet kaptok a csókhoz, a virágszedéshez, a barátsághoz, a mély alváshoz és a nevetéshez. Reggel pedig újságok helyett költőket fogtok olvasni.”

Egy olyan józanságról beszél, amelyet betölt a bor, egy belső tartásról, amelyből a művészet, a gondolkodás és a vallás fakad. A zsoltár így szól: „Ízleljétek és lássátok!” (Zsolt 34,9)

„A bölcsek bora, azoké az embereké, akik végül is megtanulták a legnagyobb tudást, a Derűt.”

Talán itt rejlik a kulcs:

Egy bor nélküli világ Lélek nélküli világ.

Egy Lélek nélküli világ derű nélküli világ.

És egy derű nélküli világban megszűnik az Igazság.

Hamvas így ír: “A világtörténet akkor ér véget, ha a forrásokból és a kutakból bor fakad, ha a felhőkből bor esik, ha a tavak és a tengerek borrá változnak.”

Csak akkor, amikor ezt a szeretetteljes derűt, a bort, orvosságként magunkhoz vesszük, válik bennünk a Lélek valóban élővé.